A GIMNÁZIUM TÖRTÉNETE

Beregszász város hagyományőrző társadalma gondoskodni akart a kárpátaljai magyar ifjúság színvonalas taníttatásáról.

1864-től 1874-ig Beregszászban négyosztályos református felekezeti algimnázium működött, majd állami fiúiskola lett, melyet intézetünk ősének tekinthetünk.

1895. szeptember 15-én megnyílt a Beregszászi Főgimnázium 1. osztálya 66 tanulóval. A gimnázium új épületét 1902 novemberében adták át. A gimnázium 1919-ig főgimnáziumi rangot viselt. Az új szellemi központ áldásos hatását a történelmi változások derékba törték. A gimnázium történetének egyik legválságosabb időszaka 1918/19 és 1919/20. évek voltak, mivel a megszálló katonaságot a városi hatóság a gimnázium épületében helyezte el. 1919 júliusában Beregszászt cseh csapatok szállták meg. A tanítás csak néhány napig tartott, mert a cseh hatalom az iskola működését beszüntette. 1919. december 20-22-én történt meg az iskola átadása az új szlovák igazgatónak. Új tanárokat neveztek ki. 1920. március 22-én csak a VII. és a VIII. osztályban indult meg a tanítás a magyar diákok számára.

Az elbocsátott tanárok a csonka Bereg-vármegye területén létrehozták a Beregszászi Gimnáziumot. 1919/20. év tanévét másodszor 1920. május 19-én Tarpán nyitották meg. Az iskola hivatalos elnevezése: a Tarpán működő Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnázium. A közoktatási kormányzat az iskolát 1921. augusztus végén Tarpáról Fehérgyarmatra költöztette.

Még 1919 decemberében az ungvári iskolai ügyosztály – a prágai iskolaügyi minisztérium határozata alapján – elrendelte, hogy „a magyar gimnázium mellett ruszin gimnáziumot és internátust létesítsenek Beregszászban.” Ennek az ünnepélyes megnyitására 1920. február 10-én került sor a görög-katolikus templomban tartott szertartás keretén belül, amelyen 16 tanuló jelent meg. Az 1922/24. és 1924/25. években már közös évkönyveket adtak ki, amelyekben nagyon kevés a magyar szöveg, az is ruszin mondatok közé ékelve. Az eddigi magyar nyelvű reálgimnázium, amelyben ruszin párhuzamos osztályok voltak, ruszin reálgimnáziummá lett magyar párhuzamos osztályokkal, és megszűntek a magyar tagozat párhuzamos osztályai.

A bécsi döntés 1938 novemberében Beregszászt Dél-Szlovákia és Kárpátalja magyar többségű területeivel együtt Magyarországhoz csatolta. A beregszászi gimnázium ruszin tagozata már október végén Bilkére települt át, a magyar tagozaton pedig bizonytalan tanítási szünetet rendeltek el. A magyar katonaság november 9-én vonult be Beregszászba és igénybe vette a gimnázium épületét. A tanítás csak január 3-án csökkentett óraszámmal kezdődhetett meg.

1941 szeptemberétől a szovjet bevonulásig, 1944. október 26-ig a gimnázium teljes mértékben áttért a magyar tantervre. A háborús évek ellenére a gimnáziumi oktatásban minőségromlás nem következett be. 1944-ben a magyar gimnázium megszűnt.

A XX. század 80-as éveinek végén Szovjetuniót bejárta a „peresztrojka” szele, megszűnőben volt a hosszú évtizedekig tartó elszigeteltség, fellazult az ország oktatási politikájának egységes, merev irányítása. Így szóba kerülhetett a világháború előtti gimnáziumok sorsa. A beregszászi tanügyi osztály támogatásával létrehoztak egy kezdeményező csoportot a létesítendő magyar gimnázium alapító iratainak kidolgozására.

1991. szeptember 1-jén 51 tanulóval újra indulhatott a Beregszászi Magyar Gimnázium. Az 1993/94. tanévet a gimnázium a volt Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnázium kollégiumában kezdte el, ugyanis az eredeti épületére igényét nem nyújthatta be, mert ott ukrán középiskola, később az ukrán gimnázium kezdte meg működését és működik jelenleg is.

Mereszij Beáta